akönyü fogyatkozások valo hogy meg sértik, de el nem ólttyák, de ugy hogy azoknak ne engedgyünk szán szándékal, azokban ne essünk, magunkot meg jobbittsuk, és az Isten elött, magunkot meg alázuk, ez igy lévén nem kel azon meg háborodni, se a fogyatkozásokot szeretni. se meg engedni hogy azok nevekedgyenek, hanem azokot ki kel irtani a sanyargatásal. és a penitentziával. kerülni kel az alkalmatoságokot melyek okozhatnák, ne hogy végtire el olttsák szivünkben azt a szent szeretetett.
K. Miért mondgya az Apostol hogy ahitt, reménség, és atöbb jó erkölcsök meg szünnek, de a szeretetnek soha vége nem lesz?
F Mert ahitt, reménség, és atöbb jó erkölcsök, ez élethez valo jó erkölcsök, utak, és eszközök azüdveség el nyerésire. mihent tehát birni fogjuk azt az meg igért örökséget, azok meg szünnek, mint már nem szükségesek, amidön az utozo el érkezik a fel tett helyre már néki azok nem kivántatnak, a mi szükségesek voltak az utra, ahit meg mutattya nékünk homályban a meg igért jókót, areménség azt varattya velünk, atöb jó erkölcsök azt velünk meg érdemeltetik; azért a midön azokot meg láttyuk homály. és setéttség nélkül, és birni fogjuk azokot, akoron se a hitt. se a reménség, se atöbb külsö jó erkölcsök nem lésznek szükségesek, de az Isteni szeretet örökké fog tartani, az is mégyen bé egyedül amennyekben, mert az által fogjuk azt birni, mivel az örökké valo boldogság abban áll, hogy az Istent meg láttyuk, az ö abrázattyában ötet szerettyük, tekélletes szeretettel, és ki mondhatatlan örvendezésben. akoron tsak egyedül erre a jó erkölcsre lesz szükségünk.
Evangyélium
szent luk. 18. 31.
Melléje vévé pedig Jesus atizen kettöt, és mondá ime fel megyünk jérusalembe és be tellyesednek mindenek, mellyek meg iratattak aproféták által, az Ember Fiáról mert apogányok kezében adatik, és meg tsufoltatik, és meg ostoroztatik. és meg pökdöstetik, és minek utánna meg ostorozzák, meg ölik ötet, és harmad napon fel támad, és ök ezekben semmit nem értének, és ez ige el vala rejtve töllök, és nem érték, a mellyek mondatnak vala, lön pedig mikor jérikohoz
(II. Épistolák: 155)